Kinek mondotok engem?

KINEK MONDOTOK ENGEM?

Eugene Peterson ezt mondta egyszer: "manapság olyan világban élünk, ahol elsilányultak a történetek." Bár mindent megtehetünk már gyorsabban és jobban, ahelyett, hogy az élet gazdagodna vagy elmélyülne, mégis egyre több tennivalónk van, és kevesebb időnk megtenni azokat. Egy idő után úgy érezzük, hogy valami hiányzik. Mikor az élet legnagyobb kérdéseit szemléljük, felfedezzük, hogy szükségünk van egy történetre és mesélőkre.

Manapság hallunk politikai véleményeket, okos mémeket találunk ötletek szemléltetésére, az árfolyamok adataira, tabellákon becsült adatokat a sporthoz, új időjárási híreket, naptári emlékeztetőket és különböző rövidítéseket. Az online áruházak már mindent kínálnak, amire csak szükségünk lehet, vagy amit csak akarunk. De ott vannak bennünk az alábbi kérdések:

"Miért élek? Hogy kezdődött az élet? Hogy lesz vége? Számítunk még? Amit érzek, valóságos, vagy csak illúzió? Mi a halál jelentése? Milyen etika, erkölcs és érték való a mindennapokba? Van több is az életnél, mint hogy csak eltelik egy nap? Ha Isten hatalmas, jó és odafigyel a földi életre, akkor miért tűnik úgy, hogy sokkal több gonoszság, pusztítás és fájdalom van itt?"

Az élet legnagyobb gondolataira és kérdéseire nem ad választ egy adatbázis információja. Ezeknél rád van szükség, hogy megválaszold a miértet. Mert kell egy történet és egy mesélő is hozzá. Mikor Jézus utolsó élő apostola lejegyezte az evangéliumát, mindkettőről írt:

"Ez az a tanítvány [a mesélő], aki bizonyságot tesz ezekről [elmond egy történetet], és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett, amelyek ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának." (János 21:24-25)

"Sok más jelet is művelt ugyan Jézus az Ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az Ő nevében." (János 20:30–31)

A történetmesélés részletekbe menő is lehet, de ugyanolyan mélységes is az, amit nem mondunk el. Megfigyelted már, hogy a hallgatásoddal egyik vagy másik irányban segíthetsz valamit? Ha elhallgatod a történetedet, és nem mondod el, az megváltoztat téged. Ezért ki kell beszélned magadból. Elképzelhető, hogy Krisztus is úgy gondolta, ideje felszólalnia. Egyik nap összegyűjtötte a tanítványokat visszajelzést kérni tőlük, és megkérdezte tőlük:

"Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül." (Máté 16:13–14)

Mikor az élet legnagyobb kérdéseit szemléljük, felfedezzük, hogy szükségünk van egy történetre és mesélőkre

A tanítványok az utcai szóbeszédre hivatkoztak Jézusról a feleletükben, de minden felsorolt névvel mellélőttek. Jézus késztette őket, hogy mondják ki az igazat, osszák meg az ő történetüket vele. Ezért azt kérdezte: De mi a helyzet veletek? "Ti pedig kinek mondotok engem?" (Máté 16:15) Elképzelhetjük, ahogy a tanítványok ott toporogtak a szandáljaikban, és nyugtalankodva pillantgattak ide-oda. Kockázatos ebben a világban kimondani, amit valójában gondolsz. Lehet, hogy hosszabbnak is tűnt ez a kínos csönd, mint valójában volt. Végül Péter megköszörülte a torkát, és válaszolt: "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia." (Máté 16:16, angolból fordítva)

A hit nem az utad érettségije, hanem a gondolkodás, a látás,
és az élet új ösvényének a felvételije.

Sokan több információra és tudásra várnak, abban reménykedve, hogy ezzel rendíthetetlen bizonyosságra bukkannak, és mégis alig találnak ilyet. Ha a hit természetével küzdesz, gondolkodj el erről a mondásról: "Ne engedd, hogy amit nem tudsz, megzavarjon abban, amit már tudsz." Mindig is lesznek bizonytalan pillanatok, viszont nem kéne, hogy a még megmagyarázatlan dolgok listája keresztülhúzza azokat, amiket már megismertél. Mindig van még mit tanulni és felfedezni.

Jézus tudta, hogy Péter hite ingadozó, megbízhatatlan és túlértékelt. Később, az Üdvözítő elfogásának éjjelén tanítványához intézett szavai a gyengeség valóságát és a győzelembe vetett bizalmát is sugározták: "Simon! Simon! Ímé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzon a te hited: te azért idővel megtérvén a te atyádfiait erősítsed." (Lukács 22:31–32)

Tudta, hogy Péter szíve egyszerre képes az árulásra, és van tele Szentlélekkel, annyira, hogy beszédével ezreket is bátoríthat majd. Akkor történik meg az a meghatározó pillanat, mikor kimondod a hitedet. Még ha egy szót se szólsz, azzal is üzenetet küldesz másoknak. Ha nem állsz föl, mikor az adott perc erre hív, és ülve maradsz a székeden, azzal a saját hited ellen szólsz majd. Másrészt ha elmeséled a történetedet, semmilyen hatalom nem vitatkozhat a szavaiddal, mert Krisztus oldalán állsz.

Lehet, hogy most amiatt gyötrődsz, mert nem hiszed, hogy érdekes volna a történeted. Lehet, hogy úgy gondolod, számos hibát követtél el, és csak szórványos és ritka győzelmeid voltak. De azok az őszinte kijelentések a legjobb bizonyságtételek, amik kereső, gyötrődő és több után kutató személyekről szólnak:

- A vak férfi így szólt: "Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." (János 9:25)

- A szamaritánus nő hazafutott, hogy kijelenthesse a településének: "Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" (János 4:29)

- A démonoktól megszállt ember visszament a szülővárosába, és bizonyságot tett. "El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus." (Márk 5:20)

Nem fogod történeteiket vírusszerűen elterjedni a YouTube-on, a világ mégis azok miatt az emberek miatt változott meg. Ez történik, mikor felállsz és megszólalsz. A keresztény mozgalom csak azért halad még előre, mert emberek válaszolnak Jézus felvetésére: "Ti kinek mondotok engem?" A történet ereje félreérthetetlen. Ha bevallod, mit hiszel Krisztusról, és mit tapasztaltál meg vele, akkor azok a szavak a remény és egy új élet kezdetévé válnak. Végül az számít majd, mit mondasz, és az is, mit nem.

Imádság
"Uram, szeretnélek személyes megváltómként elfogadni téged. szeretném, ha lenne saját tapasztalatom veled, és életem minden napján követni akarlak téged. Szeretnék bátor lenni és megosztani a történetemet másokkal is!"

Személyes kihívás
"És ti kinek mondotok engem?" Nektek is megvan a saját személyes tapasztalatotok Jézussal, a saját történetetek, amit el kell mondanotok. Most arra hívlak, hogy írjátok le a ti evangéliumotokat, mint Máté, Márk, Lukács és János tette. Segítségként - így csináljátok:

- Jellemezzétek az életeteket, mielőtt Krisztus követői lettetek.
- Gondoljátok végig és mondjátok el a megtérésélményetek válságos pillanatait.
- Magyarázzátok el, miben lett más ma az életetek Jézus miatt.
- Gyakoroljátok be, hogy mondanátok el az evangéliumi történetet a barátaitoknak.
- Így ha bárki a hitetekről faggat, elbeszélhetitek neki a ti evangéliumi történeteteket.

"8 kérdés, amit Isten szívesen feltenne neked" biblia-tanulmány című írása alapján.