A DEPRESSZIÓ VISSZATÉRŐ FÁZISAI II.

Az emberek nemcsak különféle erősségű hangulati ingadozásokat élnek át személyiségük, temperamentumuk, életkörülményeik és belső beállítottságuk szerint, hanem különféle depressziós fázisokat is. Bizonyos időkben hajlamosabbak vagyunk a búskomorságra, mint máskor. Egyes emberek ezt könnyebben átvészelik, mások viszont depresszióba esnek. Ezeknek az egyéni különbözőségeknek a függvényében ciklikus időszakok alakulnak ki, melyek 10 éves periódusokra oszthatók fel. Persze nem mindenki megy keresztül ilyen időszakokon, de az az életstílusváltás és azok a stresszhelyzetek, amelyekkel ezek alatt az évtizedek alatt szembe kell néznünk, könnyen depresszióba sodorhatnak.



Az ötödik évtized
A legtöbb pszichiáter szerint a depressziók ebben a korban szaporodnak. Dr. Mortimer Ostow, a New York-i Mt.-Sinai-Kórház neurológusa és pszichiátere ezt írja: "A depressziók és öngyilkosságok gyakorisága nő az 5. és 6. évtizedben. Lehet, hogy az első megbetegedés után egy másik depressziós hullám következik, mivel mint felnőtt volt már ebben a betegségben, vagy az esetleg rendszeresen fellépő depressziók sűrűbben jönnek és rosszabbodnak.

Véleményem szerint ennek az oka az életerő csökkenésére vezethető vissza, amely viszonylag korán áll be a felnőtt korban, de az 5. és 6. évtizedben felgyorsul és változásokat idéz elő a temperamentumban. Kevesebb az ambíció. Az agresszivitás és az új dolgok iránti érdeklődés csökkenésével egyidejűleg erősödik a régebbi dolgokhoz való ragaszkodás. Ez a változás normális.

Ebben az évtizedben a férfiak hajlamosak a legerősebben a depresszióra, még az is, akinek eddig semmi oka nem volt a lehangoltságra. Most hivatásbeli vagy szexuális problémák terhelik. Hivatás dolgában sok férfi ugyanazt érzi, amit egy depressziós betegem:

"40 éves korára jusson el hivatásában a csúcsra, különben sohasem fog odajutni. Én most 45 éves vagyok, nem jutottam még el idáig, és valószínűleg már nem is fogok." Bár ennek a betegemnek az átlagosnál súlyosabb volt az állapota, mégis szinte minden ember depresszív fázisba juthat, ha már nem érdekli a hivatása, vagy ifjúkori álmai nem teljesedtek be. Ha gondolkozása nem változik meg, ha nincsenek már új céljai képzettségét, tehetségét vagy lehetőségeit illetően, akkor egyre gyakrabban lép fel a búskomorság.

A vitalitás alábbhagyása miatt potenciája is csökkenhet, sőt most először impotenssé válhat. A férfiaknak ez súlyos próbatétel, ami depresszióhoz vezethet. Gyakran előfordul, hogy férfiak ilyenkor nők után futnak, hogy felébresszék nemi vágyukat. Ezért nevezik őket így: "a bolond negyvenesek". Az érett személyiség az ilyen helyzetben ritkábban érintkezik a feleségével, és ráébred, hogy a szexualitás jelentősége elsősorban a szeretet kifejezése, nem pedig a férfias ÉN bizonyítására szolgál.

Az asszonyoknak is van speciális problémájuk 40 és 50 között, mindenekelőtt, ha a gyermekek elmennek a háztól. Az anyák depresszíven reagálnak leányaik esküvőjére, üresnek érzik gyermek nélkül az otthont, hozzá kell szokniuk az új helyzethez; azon kívül kimerültek az idegőrlő esküvői előkészületektől. Depressziós reagálásuk súlya és tartama attól függ, milyen terveik vannak a jövőre nézve. Ha a legfiatalabb gyermek más városban tanul, katona, illetve házasságot köt, az anyának lelkileg át kell hangolódnia.

Ha ilyenkor rászoruló emberekkel foglalkozik, képességeit értelmesen felhasználja, akkor kikerülheti a depressziós időszakot. Egyébként belső bizonytalansága esetleg agresszívebbé teszi. ha férjétől nem kapja meg a szükséges szeretetet, még az is lehet, hogy hűtlen lesz hozzá – kivéve ha szilárd erkölcsi alapokon áll. Ha nem, heves önvád gyötri, amiből aztán depresszió lesz.

A hatodik évtized
Megfigyeltem, hogy itt két embertípust találunk. Az egyik elfogadta, hogy élete felén túljutott, és megharcolja harcát azzal a ténnyel, hogy ereje fogy. Szívesen dolgozik, többet mint azelőtt, mert tudatára ébred, hogy már kevés ideje van. Ilyenkor általában valamilyen szabadidő foglalkozást választ, ami örömet okoz neki. Hasonló korú barátokat ismer meg, akik gazdagítják életét. Közben nagyszülő lesz és ha kapcsolata jő maradt a gyerekekkel, új értelmet adhat életének az unokákkal való foglalkozás. Még ha 49-50 év között depressziós volt is, 50-70 között teljesen megszabadulhat ettől.

A másik embertípus ebben a korban visszautasítja a kikerülhetetlent. Nem akarja meglátni, hogy már 50 fölött van, és depresszíven reagál. Valaki, aki nem akarta felismerni, hogy milyen szép lehet ez az életkor, így panaszkodott: "Nem vagyok már az, aki voltam." Nem tudja magát elfogadni és ez egyenes út a depresszióhoz; sokan visszahúzódnak tőle, ő pedig panaszkodva menekül.

Házassága, amely mindeddig egészséges volt, most nehéz fázisba jut; vagy mert a magában gyönyörködő asszony fél szépsége elvesztésétől, vagy mert a korábban erőteljes férfi nem fogadja el természetes öregedését. Szerencsére ez a depresszív periódus legtöbbször gyorsan elmúlik. Ha sikerült önmagát elfogadnia, és új, reális célokat kitűznie, helyreáll az egyensúlya.

Az asszonyoknál ebben az időben kezdődik a változás kora. A nőgyógyászok is azon a véleményen vannak, hogy ez egy eltúlzott probléma. Ha az asszony arra számit, hogy ez az időszak nagyon meg fogja viselni, úgy is lesz. Ha viszont azzal a szándékkal lép ebbe a korba, hogy legyőzi nehézségeit és panaszait, akkor minden egyszerűbbé válik.

Kétségtelen, hogy a hormonműködés megváltozása érzelmi reakciókat is von maga után, de ez minden asszonynál más módon jelentkezik. Jó ha ilyenkor ki-ki beszél az orvosával, illetve elolvassa az ajánlott hasznos irodalmat. Mert nemcsak gyógyszerek szedése, hanem tudományos információk elfogadása által is javulhat a helyzete, ha félre tudja tenni téves elképzeléseit. Az asszonyok tanulják meg mindenekelőtt, hogy a változó kor nem korlátozza nemi életüket, kívánatosak maradnak. Sőt sokaknál a klimaktérium után nagyobb a szexuális beteljesedés. Újra mondom: a biológiai eseményeknél sokkal lényegesebb az ember belső beállítottsága.

A hetedik évtized
Itt nő a depressziók száma, mert sokan nem tudják túltenni magukat társuk halálán vagy munkájuk feladásán. Az amerikai társadalomban sokan abbahagyják a munkát a nyugdíj elérésekor, pedig fizikai állapotuk ezt nem indokolná. Aki beül a hintaszékbe és semmit sem csinál, nemcsak depresszív fázisokba jut, hanem csakhamar növeli a halálesetek statisztikáját.

Mindenki ismeri a keményen dolgozó üzletember típusát, aki életében sokra vitte, de nyugdíjazása után másfél évvel meghal testi betegség nélkül. Az ok abban keresendő, hogy már nem voltak tervei és érdekes foglalkozása. Egyes cégek nem feltétlenül nyugdíjazzák embereiket 65 évesen, hiszen még néhány évig jól dolgozhatnak az üzemben. Nemrég beszéltem egy emberrel, aki saját cégét 50 éves fennállása után több millió dollárért eladta.

Délután 5-kor még az irodájában találkoztam vele, ahol most is, 75 éves korában, dolgozik. Saját volt cégének most tanácsadója – a komputerek és modern technológiák mellett is.

Lelkész nagybátyám 75 éves korában, 53 évi szolgálat után sem akarja abbahagyni a szolgálatot a 100 évvel korábban alapított evangéliumi gyülekezetben, mert az most teljesebben növekszik, mint valaha. Munkájára égetően szükség van. Ő és a hozzá hasonló emberek nem szenvednek depresszióban. A pszichikai stabilitás ilyenkor attól függ, tesz-e valamit az ember embertársai és a társadalom javáért.

Senki ne menjen addig nyugdíjba, amíg alaposan át nem gondolta a dolgot. Mindenkinek szüksége van arra, hogy hasznosnak érezze magát. Ismerek egy volt tengerészkapitányt, aki azért boldog ember, mert elfogadta a korát. Most hétvégi-iskolát és bibliakört vezet. Az ember szinte mindenbe beleszokik, csak a semmittevésbe nem. Kétségtelenül így értendő az öreg kínai átok: "Örök tétlenség legyen részed!"

Ha nyugdíjas idődet aktív és hasznos időszaknak tervezed, tovább tudsz majd örülni. Csak nagyon kevés öreg ember "elhasznált"; a legtöbb "rozsdásodik", mert pihen. Ennek az évtizednek második legnagyobb nehézsége a társ elvesztése. A 65 éven felülieknek 50 %-a magányos, elvált vagy özvegy. Az emberi életnek egyik legfájdalmasabb élménye a társ halála.

Ezt a tragikus eseményt sok ember nem tudja elhordozni, főként ha nem hisz Krisztusban. Ha nem fogadja el társa halálát, hanem átadja magát az önsajnálatnak, mindig gyakrabban jut depresszív fázisokba, amelyek megrövidítik az életét. Egy baráti házaspár hetvenes években ünnepelte 56. házassági évfordulóját. A férj néhány héttel később, 9 hónapi betegség után meghalt. 2 nappal később megmagyarázhatatlan módon meghalt az asszony is, miután 9 hónapon át hűségesen ápolta a férjét. Halálának mégis volt oka! Ez az idős, fáradt asszony férje elvesztése után nem akart tovább élni; az érthető nagy fájdalom meghaladta erőit. Egy napon temették őket.

Nyolcadik évtized
Lényegében nem különbözik a többitől. Az elvénülés lehet problémává, és az egészséges partnert depresszív reakcióba sodorhatja. Az ember már nem olyan ellenállóképes, mint korábban. Egyre több testi betegség jelentkezik, figyelgeti magát és ez – ha arra hajlamos – megerősíti depresszióját.

Baráti köre is egyre szűkül, hiszen elhalnak, és az öreg ember nem tud már lépést tartania gyors ütemű társadalommal. Aki főként magával foglalkozik ebben a korban, veszélyezteti egészségét. Gyakran magára marad. A testi erők és anyagi lehetőségek csökkenése az önsajnálat ideális táptalaja. A gyermekeknek immár saját családjuk van, az öreg tehát visszahúzódik csigaházába, kicsi lakásába, és a múltnak él.

Kilencedik évtized
Csodálkozhatunk rajta, hogy ez a kor nem ad több okot a depresszióra, mint a többi. Némelyek azzal magyarázzák ezt, hogy az öreg gyermeki magatartásba húzódik vissza. Én arra hajlok, hogy ekkorra a befelé forduló depresszióra hajlamos emberek már meghaltak, a túlélőknek pedig optimista a világnézetük. Néhány évvel ezelőtt 300 kérdést intéztek 80-90 éves emberekhez, hogy a közös jellemvonásokat kiszűrjék.

Feltűnő egyezések csak egy ponton mutatkoztak: az optimista beállítottságban. Mind élvezték a mát, és örömmel, érdeklődve néztek a holnap elé. Úgy látszik, ez a hosszú élet titka.

Minden életkorban megvannak a depresszió sajátos okai. Sok ember mégis szabad tőlük. Ők nem azért maradnak lelkileg egészségesek, mert nincsenek problémáik, hanem mert minden helyzetben egészséges belső beállítottsággal néznek azokkal szembe.
Tim LaHaye - Kivezető út a depresszióból című könyve alapján
A depresszió visszatérő fázisai I. A depresszió okai