| 3 MEGLEPŐ TANULSÁG JÉZUS PÉLDÁZATAIRÓL |
Az emberek közel 2000 éve olvassák és tanítják Jézus példázatait. A templomba járó keresztények azonban néha hiányolják az Úr tanításának erejét, mivel túlságosan is ismerik Jézus példázatait, szinte már elcsépeltek sokunk számára.
Azonban, ha Jézus egyszerűen 'egy üzenetet akart volna küldeni', akkor nem használt volna példázatokat. Néhány kijelentés is megtette volna, például "tartsd be a szabályokat; felelj meg a kapott normáknak; ne igyál, ne dohányozz vagy légy hűséges házastársadhoz." De ez csak növelte volna azokat a vallási terheket, amelyek már most is ránk nehezednek. Ehelyett Jézus történeteket mesélt. Sok történetet. Történeteket, amelyeket ritkán magyarázott el, és - ha őszinték akarunk lenni - mi is ritkán értünk meg teljesen.
El tudod képzelni, hogy egy történet elmesélésével magyarázd el az univerzumot? Például valaki megkérdez egy tudóst: "Mi a gravitáció, és miért fontos? Ő pedig így válaszol: Volt egyszer egy ember, akinek volt egy szőlője.." 21. századi gondolkodásmódunk tényekre és adatokra vágyik és Jézus minden bizonnyal képes ilyen tanítást nyújtani, de a példabeszédek egyértelmű, hogy a mi mennyei Atyánk többféleképpen akar hozzánk szólni.
1. Jézus példázatai egy helyet írnak le: a mennyek országát
Ez nem a 'mennyország', amit a halálunk utáni helyként tartunk számon, hanem egy hely, amelyet a király uralma jellemez. Az ilyen hely bárhol és bármikor létezhet. Lemaradunk a jó hír teljességéről, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy Isten Királyságát valami későbbi időpontig, egészen a mennybe toljuk. Amikor összetévesztjük a 'mennyek országát' a mennyek rendeltetési helyével, akkor Isten uralmát palackba zárjuk, és mi próbálunk uralkodni egy ismeretlen jövőbeli időpontig. Ellen kell állnunk annak az erőteljes késztetésnek, hogy Jézus történeteit egyszerű kifejezésekkel magyarázzuk el, amelyek megerősítik a mennyről alkotott elképzeléseinket. Az ilyen tanítás megfoszt bennünket az "igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm" lehetőségétől. (Róma 14:17)
2. Jézus példázatai nem szabályok
Jézus egyik leghíresebb példázatában, az irgalmas szamaritánusban Jézus nem hajlandó a Szentírást szabálykönyvként használni. Ehelyett hagyja, hogy Isten Igéje irányítsa a lelkét. Ez kell a mi lelkünkben is dolgozzon: hogy az Úr többet tesz, mint hogy elmesél nekünk egy történetet. Megmutatja nekünk, hogyan lépjünk kapcsolatba az Igével. Mert az Ige élő és hatással van, és kell is, hogy legyen minden cselekedetünkre.
3. Jézus példázatai arra hívnak bennünket, hogy használjuk a képzeletünket
A példázatokon keresztül tanítva Jézus lehetővé teszi számunkra, hogy az üzenet részleteit is megismerjük, így életünk minden területére vonatkoztathatjuk. A példázatok lehetőséget adnak saját élettapasztalataink hozzáadására és az Úr szavainak érzelmi (és intellektuális) szinten történő megélésére. Ezt szeretik a teológusok a 'megszentelt képzeletnek' nevezni. A művészek évszázadok óta használják ezt a képzeletet. Rembrandt A tékozló fiú hazatérése (1667 körül) című festmény a szentségtől izzik. Thomas Hart Benton A tékozló (1939 körül) című műve azt sugallja, hogy: Mi lenne, ha a család nem tudna életben maradni a kisebbik fiú nélkül? Mi van, ha túl későn tér vissza?
Mivel azt gondoljuk, hogy ismerjük a példázatokat, elveszítettük a váratlan – Isten országának misztériuma – érzést. Már nem tanulmányozzuk őket és nem tekintünk úgy ezekre a történetekre, mintha valami újdonságot is tudnának nekünk mutatni.
Pedig Isten Igéje minden emberi értelmet meghaladó módon tanít és vezet bennünket soha el nem múló aktualitással. Ezek a tanítások örök érvényűek és attól, hogy egyszer meghallgattuk és megértjük, még nem alkalmazzuk az életünkre nézve. Tanuljunk ezekből a történetekből és legyünk többek általuk, mert nem tudjuk mikor jön el Jézus visszatérésének órája. Addig is próbáljuk meg az életünkre tükrében figyelni és tanulmányozni ezeket a példázatokat.
Ezeket is ajánljuk
