| MINDEN HÍVŐ A MISSZIÓBAN |
Egy nő megtörve, szégyenkezve, bűnösen, sietve indult útjára. Jákob kútjához ment délben, és akkor még nem tudta, hogy aznap Isten misszionáriusává fog válni abban a városban.
Jézus Júdeából Galileába tartott Szamárián keresztül, de megállt Jákob kútjánál pihenni.
"Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: 'Adj innom!' " (János evangéliuma 4:7).
Ez az egyszerű kérés egy életet átformáló beszélgetéshez vezetett. Ebben a beszélgetésben Jézus felkeltette az asszony érdeklődését, türelmesen megválaszolta a kérdéseit, és finoman szembesítette életében hozott döntésivel. Amikor a szíve készen állt, a Messiás felfedte magát előtte.
"Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének" (26–30 vers).
Amikor a samáriai asszony rátalált a Messiásra, rögtön megosztotta élményét másokkal, és el is felejtette miért ment el otthonról. Az emberek ismerték megtört életét. Biztosan látták ezután a változást a viselkedésében, azt is, ahogy a szégyene és félelmei eltűnnek, miután találkozott a Megváltóval, és az ő tapasztalata által ők is Jézushoz jöttek. Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik Isten országába. Jézus ezt mondta:
"Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra." (János evangéliuma 17:18).
Isten arra hív minket, hogy osszuk meg mindenkivel az örömhírt, akivel csak találkozunk. Pál így fogalmaz:
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról" (Apostolok Cselekedetei 20:24).
Isten az egész bibliai történelem folyamán arra kérte gyermekeit, hogy törjenek át minden akadályt – kulturális, vallási, társadalmi akadályokat – a kegyelem üzenetével. A legvalószínűtlenebb embereket használta az Ő munkájára: a hazug Ábrahámot, a hitetlen Sárát, az álmaival dicsekvő Józsefet, a félénk Esztert, a gyilkosságot alattomban megszervező Dávidot, a dühkitörésekről hírhedt Jakabot és Jánost, a kételkedő Tamást, az Őt többször megtagadó Pétert, a labilis, folyton könnyekre fakadó Máriát, a keresztényüldöző Pált.
Ezeket az embereket átformálta a kegyelem és a békéltetés üzenete,
fejtetőre fordították az egész világot Istenért,
és történeteik még ma is lelkesítenek minket. Isten elhívott mindnyájunkat, mint testének tagjait, hogy csatlakozzunk a világnak szóló misszióhoz. Milyen kiváltság Istennel dolgozni, valami olyat tenni, ami az örökkévalóságra szól, békéltetést hozni, és felkészíteni az embereket Jézus közeli visszajövetelére!
Egy ekkora munka végzéséhez elköteleződés és akarat szükséges a világra olyannyira jellemző zaklatottság, zsongás és énközpontúság közepette. Istennek szüksége van mindnyájunkra, hogy együtt dolgozzunk, mert nap mint nap olyan emberekkel találkozunk, akiket különleges módon meg tudunk szólítani.
Mindannyian meg tudjuk osztani másokkal azokat a leckéket, amiket életünk során tanultunk Jézussal. Volt, hogy kudarcot vallottál, sebet szereztél, de Jézusban mégis vigasztalásra és gyógyulásra találtál? Hogyan munkálkodott Isten az életedben? Ez az az üzenet, amit át kell adnod másoknak. Milyen dolgok iránt érdeklődsz, miket szeretsz, mi az elhívatásod? Isten használni szeretne téged, úgy ahogy vagy, az Ő földi munkájában. Isten mindnyájunknak egyedi bizonyságot adott, egyedi élettapasztalatokat és egyedi elhívatást. Még ha úgy is érezzük, nekünk nincs mit megosztanunk másokkal, ha nem vagyunk annyira tanultak, képzettek, akkor is elmondhatjuk másoknak, amit Isten értünk tett.
Isten munkálkodik a világban. Te csatlakozol hozzá?
A Hetednapi adventista egyház 2016. őszi imaheti anyagából |
 Istentől kapott küldetés |
 Átformáló misszió |
Ezeket is ajánljuk
