SZANGVINIKUS ALKAT

A "szangvinikus" szó a latin "sanguis" szóból származik, jelentése: vér. Mivel a vér az emberi test meleg folyadéka, a "szangvinikus" kifejezés a meleg, vidám, eleven temperamentumot jelöli.



A szangvinikusnak környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van; a külső benyomások könnyen utat találnak nála az értelemhez és a szívhez. A léleknek ez a befogadóképessége azzal a ténnyel magyarázható, hogy a szangvinikus temperamentumnál az érzelmek uralkodnak.

A külső benyomások az ember érzelmeit keltik fel a legkönnyebben. Amikor a szangvinikus lát vagy hall valamit, a benyomások nem az értelmét szólítják meg a legerősebben; nem merül el megfontolásokban és mérlegelésekben, még kevésbé töprengésekben. Nem hagyja, hogy a gondolkodás feltartóztassa, reagálása eredeti és gyors. Akarata sem mozdul meg azonnal. Tapasztalatait nem váltja át elhatározásokra vagy cselekedetekre; ennek a típusnak általában nem a tevékenység a kiemelkedő jellemvonása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szangvinikus nyugodt és csendes.

Ellenkezőleg: aktív és nyugtalan, de aktivitása nem arra irányul, hogy környezetén úrrá legyen. Nyugtalansága sokkal inkább fogékony természetéből fakad.

A külső benyomások gyorsan hatnak rá, de nem indítják arra, hogy meg is oldja azt, amivel szembetalálja magát. Nyugtalansága a benyomások nagy rohamából keletkezik, amelyek nyitott, fogékony szellemébe hatolnak, de abból az indítékból is, hogy ezeknek a benyomásoknak kiszolgáltassa magát. Nem viseli el, hogy elveszítsen valamit is abból, ami nem egymásután, hanem egyszerre zúdul rá. Amíg ilyen benyomások másokat cselekvésre késztetnek vagy megfontolásra kényszerítenek, addig a szangvinikusban hangulatot keltenek, és nála ez a leglényegesebb.

Joggal nevezik ezért a szangvinikust vidámnak.

Mint már láttuk, a szangvinikust tapasztalatai legtöbbször nem vezetik gondolkodáshoz vagy cselekvéshez; ő csak élvezi a benyomást, és az élvezethez különleges képessége van, mert minden esemény gyorsan és erőteljesen érinti meg.

Aktív és nyugtalan, de aktivitása nem arra irányul, hogy környezetén úrrá legyen


Érzelmei gyorsan felébreszthetők. Elég egy napsugár, egy pillangó, egy kis virág, hogy örüljön, hogy boldoggá tegyék. Mindez abból származik, hogy a benyomások mindenféle mérlegelés és akadály nélkül áradnak be érzelmi életébe. Egyszerűen átadja magát a keltett hangulatoknak. Mivel sok benyomás felé nyitott, érzelmei is gyorsan változnak.

Gazdag, sokrétű életet él, melyben az új benyomások állandóan elnyomják a régieket, és minden hangulattörés nélkül megy át a következőbe. A szangvinikus elfogulatlan és közvetlen; mint egy nagy gyerek, aki hangosan gondolkozik. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. Beszédét nem akadályozzák zavaró megfontolások, de túlságosan tudatos megtervezés vagy elhatározás sem. Szabad és fesztelen. Beszéde élénk, friss, telve van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetéből fakad. Hallgatóit feltüzeli, bennük a magáéhoz hasonló hangulatot kelt.

Mindannyian ismerünk embereket, akik a legközönségesebb, legjelentéktelenebb dologról úgy tudnak beszélni, hogy érdeklődést ébresztenek. Figyelmesen és teljes szívvel hallgatjuk őket. Az ilyen emberekkel szívesen beszélünk. Szinte élményt nyújtanak, még ha meglehetősen lényegtelen is az, amiről szó van. Ennek az a magyarázata, hogy a szangvinikus temperamentum megnyer minket különösen szeretetreméltó, eleven magatartásával.

A szangvinikus könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán és vidám természete megnyitja számára az ajtókat és a szíveket. Akár otthon, akár úton, munkában vagy pihenőidőben, szárazon és vízen mindenütt nyíltszívű, beszédes, vidám és szórakoztató.

Ugye találkoztunk már vele valahol? Talán a vonaton: mi ültünk a fülkében, jellegzetesen északi természetünknek megfelelően teljes hallgatásba burkolózva, és nem mutattunk útitársaink iránt semmiféle érdeklődést. Akkor belépett ez a vidám fickó. A sok ember között, ahol oly sok benyomás rohamozta meg, nem tudott hallgatni. Beszélt, mosolygott, nevetett – és megmelegítette szívünket. Az egész fülke szemlátomást megváltozott. Egyszerűen és természetesen ültünk ott együtt, s az idő vidáman, izgalmasan telt. Ha egy szangvinikus jelen van, nem nagyon fogunk unatkozni!

Valami mindig történik vele, és ezt ő részletesen elmeséli. Gyakran meg is lep minket. Sohasem lehet előre megmondani, mi következik. Életét nem szabályok és szokások irányítják, ezért előfordulhat, hogy ki is nézik a társaságból. Minden benyomás felé nyitott – nem csak az örvendetes és felélénkítő, hanem ugyanígy a sötét és elbátortalanító élmények felé is. Egy kis kudarc, egy kis csalódás, zaklatás vagy sértés – mennyire elcsüggesztik és kétségbe ejtik! Gondok és kellemetlenségek között vigasztalan, a könnyek mindig közel vannak hozzá. Mégis mindezek ellenére megmarad olyannak, amilyen; változékonynak.

A következő szempillantásban történhet valami kellemes vagy mulatságos – és a könnyek elapadnak. Nevetése ismét boldog és szívből jövő. Behódol a legkülönbözőbb ellentéteknek, a legsajátosabb hangulatváltozásoknak. Ilyenkor azok, akik a szangvinikus természetet nem értik, könnyen helytelen ítéletet alkothatnak felőle. De ha egyszer megismertük változékony temperamentumát, megértjük, hogy ezek a hirtelen változások impulzív természetéből erednek.

A szangvinikus meleg érzelmű ember.

Természetesen ő is elveszítheti a nyugalmát, és akkor valóban haragos. Szemei villámokat szórnak, de beszélni még ekkor is tud! Ritkán fékezi magát, is véleményét azonnal kinyilvánítja, elevenen és nyomatékosan. Nála azonban semmi sem tart felettébb sokáig, még a mérge sem.

Új benyomások rohamozzák meg. Azt az embert, akire haragudott, megsajnálja, és szégyellni kezdi magát. Az ügy, ami haragjának pillanatában oly fontosnak tűnt, most már jelentéktelennek látszik, és nem is érti, hogyan tudott ilyen csekélység miatt annyira keserűvé válni. Rendszerint nem tart sokáig, míg az egészet elfelejti. A bocsánatkérésre senki sem kész előbb, mint a szangvinikus. Pszichológiailag ez az ő gyors érzelmi változásokhoz szokott típusával magyarázható. Segítségére van ezen kívül meleg, érzékeny természete is; ha bocsánatot kér, akkor ezt valóban őszinte szívvel teszi.

Ole Hallesby - Személyiségtípusok című könyve alapján
A temperamentumok A szangvinikus erősségei